Alattomos a rendőrségi vírus, azaz police vírus!

Amennyiben a következő, vagy ehhez, az alábbi képhez hasonló kép fogadja a Windows betöltődését követően és ez a kép „blokkolja” a számítógépet, vagyis semmit nem tud vele kezdeni, akkor sajnos az úgynevezett „police” vírus támadta meg a gépét.

A vírus azt kéri, hogy fizessen egy bizonyos összeget a megjelölt bankszámlára, vagy adja meg bankkártya adatait.

Semmiképpen se tegye ezeket, mert ellophatják a kártya adatait, valamint hiába fizet, nem oldódik meg a probléma. Ez a vírus több százezer gépet fertőzött már meg a világban.

Nagy hatékonysággal tudjuk leírtani. Ha találkozik vele, mindenképpen keressen meg minket.

Rendőrségi vírus

10Mostanában jelentek meg az igen olcsón üzemeltethető printerek az Epsonnál és a HP-nél is, majd a Brother is beszállt a harcba. Kérdés, hogy az utángyártó és -töltő cégek kínálatával szembeállítva melyik technológia és rendszer éri meg jobban, és milyen feladatokra megfelelőek a gazdaságos nyomtatók?

Lézert az irodába

Sok mindent láttunk már nyomtatókkal kapcsolatban. A mátrixnyomtatók uralták a nyolcvanas éveket és a kilencvenes évek elejét, különféle mikrogépeken és PC-n egyaránt. Aztán kezdtek elterjedni az akkor még borzasztóan drága, de kezdettől kiemelkedő kontrasztot és jó szövegkontúrokat nyújtó lézerprinterek – csak ne kerültek volna olyan sokba! Néhány év kellett csak, hogy megjelenjenek a HP és Epson első tintaköpői, majd a többi gyártó tintasugaras nyomtatói, melyek akkor még nem voltak túl olcsók, de azért jóval kevesebbe kerültek, mint egy lézernyomtató. Normál papíron leginkább szövegek nyomtatására voltak használhatók, akkor még elég visszafogott kontraszttal. A kétezres évekre már bármelyik modell nyomtatott fotót, és megértük, hogy drágább a tinta, mint a printer maga. A tintasugaras technológia nagyon erőteljesen felzárkózott az irodai dokumentumok minőségét illetően is, aztán jöttek az utántöltők, alternatív kellékanyaggyártók – és persze a hamisítók is. Sokat fejlődtek a lézernyomtatók is, ami a színes, fotószerű képek kezelését illeti és mára kialakult, hogy melyik technológiát mire érdemes bevetni.

A lézernyomtató (és az úgynevezett ledes nyomtató is) a fénymásolókhoz hasonló száraz elektro-fotografikus nyomtatási módszert alkalmaz: nem tinta, hanem festékpor (toner) kerül a papírra, így nincs esély arra, hogy a nyomat elmaszatolódjon. A kontúrok élesek, a kontraszt jobb már nem is igen lehetne, az élénk színek (színes lézernyomtatóknál) nagyon jól hatnak egy hírlevélen vagy egyéb marketinganyagon normál irodai papíron is, prémium minőséghez nem kell jobb papírt vásárolnunk. A duplex használata is természetesebb lézernyomtatóval, mint tintasugarassal, a toner ugyanis semmiképpen nem üt át a papíron, és lapfordítás előtt nem kell várni arra, hogy megszáradjon, vagyis általában gyorsabb a kétoldalas nyomtatás. (Azért csodákat ne várjunk, az egyoldalas nyomtatás tempójában dolgozó duplexek csak a milliós árú lézerprinterekben szoktak előfordulni, a 20-150 ezer forintos és még drágább lézerek és tintasugarasok zöménél a kétoldalas nyomtatás jóval lassabban zajlik az egyoldalasnál.) Beszáradásról persze szó sem lehet és egy lézernyomtató nem pazarol festékanyagot a fejkarbantartásra (a tintások igen).

Ugyanakkor vannak a lézeres technológiának is gyenge pontjai. Várni kell a felfűtésre, ami komoly energiamennyiséget emészt fel, azaz a lézernyomtatók áramfelvétele jóval nagyobb, mint a tintásoké. A toner nem alkalmas arra, hogy színeket keverjenek vele, így fotónyomtatásra és fotójellegű kreatív anyagokhoz nem a legjobb választás egy lézernyomtató. A mai precíz nyomtatóművek és az igen egységes szemcseméretű, vegyileg növesztett tonerek képesek majdnem fotószerű eredményt produkálni, mely marketinganyagokhoz is teljesen megfelelő, ám nem túl olcsón teszik ezt, ezekre a célokra jobb egy tintasugaras printer, esetleg a Xerox szilárdtintás technológiája vagy a digitális nyomda lehet az ésszerűbb megoldás.

A lézerek legnagyobb hátránya, hogy összetett elektromechanikai konstrukciók, különösen a színesek, és a képelőállítás folyamatából nem lehet lépéseket kispórolni. A képet eredményező elektromos töltéseket fel kell vinni a fényhengerre (lézeres vagy ledes gerjesztéssel), a felület itt a töltött pontokban magához vonzza a tonert, amit aztán át kell vinni a papírra, majd magas hőmérsékleten fixálni. Tucatnyi henger játszik szerepet a folyamatban és mind kopik, különösen a fényhengerek, a gyorsabb színes printereknél pedig több elemből négyszer annyi van. Ezért a kellékanyagok között sok minden szerepelhet, olyannyira, hogy a gyártók a kisebb készülékeknél előszeretettel alkalmaznak kompakt tonerkazettákat, ami nagyban leegyszerűsíti a feltöltést. Ezek viszont nyilván viszonylag drágák, a lézernyomtatás költségét otthoni kisirodai viszonylatban eredeti kellékanyagokkal dolgozva nemigen lehet monokróm oldalanként 6-8 Ft alá szorítani, a színes oldalköltség pedig 30-60 Ft is lehet. (Itt ne fotókra gondoljunk, hanem az ISO/IEC 24711 által meghatározott irodai jellegű, 5 százalék alatti telítettségű mintákra.) Akinek ez sok, az kereshet más technológiát vagy alternatív kellékanyagot.

Toner olcsóbban

Vegyük példánk alapjául a HP C7115A kompakt tonerkazettát, mely LaserJet készülékekhez való (LJ1000, LJ1005, LJ1200, LJ1220, LJ3300, LJ3320, LJ3330, LJ3380), és eléggé bevált, elterjedt kelléktípus. Az érintett készülékek már jó pár éve piacon vannak, így bőséges az utángyártó és töltő vállalkozások, márkák ez irányú kínálata. Nyilván nem szeretnénk húszezer forint körüli(!) árat leszurkolni az eredeti, HP-gyártmányú kazettáért, amivel csupán 2500 oldalt nyomtathatunk ki, inkább más megoldás után nézünk.

Házon belül a lézernyomtatók és ledes nyomtatók gyártói csak nagyobb töltettel rendelkező, XL-es (High-Yield) kellékanyagok formájában igyekeznek takarékosabb megoldást kínálni. Az óvatos továbblépést az utángyártók – és különösen az ismertebb márkanevű utángyártók – jelentik. Meglepő, de a Xerox is kínál tonerkazettákat más gyártók nyomtatóihoz, az említett HP-tonert kiváltó termék ára hétezer forint körül alakul pillanatnyilag, amivel máris 2,8 Ft-ra szorítható le az oldalankénti tonerköltség. Nem mindegy, ugye. Tovább srófolhatunk az áron, ha lemondunk a márkás vagy akár ismert gyártóról, azaz egy olcsóbb utángyártott terméket rendelünk meg, akár a kétezer forintos utángyártott C7115A-t, ami már csak 0,8 Ft-os tonerköltséget jelent oldalanként.

Figyelmeztetés: nem minden alternatív toner jó! Gyártónként és modellenként is hullámzó lehet az alternatív gyártmányú ellátmány minősége, az utántöltők (bocsánat, felújítók) munkái között még jelentősebb lehet a különbség. Fontos, hogy a készülék garanciáját elveszíthetjük, ha a meghibásodást idegen kellékanyag használata okozta! Emellett, ha otthoni printerünk dől ki, azt még áthidalhatjuk valahogy, de ha egy pörgős munkanapon az irodai printerbe olvad bele a rossz minőségű toner, akkor akár munkát, ügyfelet is veszíthetünk. Gondoljuk meg, hogy hol, mekkora kockázatot vállalunk, és az arányban áll-e az elérhető megtakarítással! A hiteles utángyártó/felújító vállalkozás kiválasztásában segíthet a MATUSZ (Magyar Tonerkazetta és Tintapatron Újrahasznosítók Szövetsége) és az ETIRA (European Toner and Inkjet Remanufacturers Association) elveinek és tagságának böngészése.

Tintasugaras otthonra és irodába

Általában olcsó és színesben is dolgozik – a tintasugarasok két legszembetűnőbb előnye, ami általános otthoni használatra kedveltté teszi őket. Ugyanakkor még ma is tetten érhető a közvélekedésben az a tétel, miszerint minden tintasugaras nyomtató drágán nyomtat, ahogy az is, hogy olcsóbb az új készülék maga, mint a tinta bele. Ezek a kétezres évek tintásdömpingjének könnyelmű marketingstratégiájából visszamaradt vélekedések szerencsére egyáltalán nem állják már meg a helyüket, ahogy a nyomatminőség sem maradt az akkor tapasztalt szinten. A legolcsóbb készülékekkel is lehet normál papírra megfelelő minőségű dokumentumoldalakat készíteni, ami azt jelenti, hogy a kontrasztban és a kontúrok élességében lesz némi elmaradás, de a végeredmény nem jár túl messze a lézernyomatokétól. Ha prémium dokumentumminőséget szeretnénk, akkor érdemes valamivel (de nem lényegesen) drágább ColorLok emblémás nyomtatópapírt választani, ami fehérebb a szokásosnál, emellett jobban kezeli a nem pigment alapú tintákat is, a kontraszt ezzel gyakorlatilag lézeres szintre emelhető.

Még a négy alapszínnel dolgozó, általános célra szánt tintasugaras printerek is szép fotónyomatokat készítenek, ha fotópapírt használunk (sokkal szebbet, mint a lézernyomtatók). Emellett kaphatók hat vagy több alapszínnel variáló modellek, melyek professzionális színminőséget biztosítanak, ráadásul az A3-as méretre váltás sem jelent többszázezer forintos készülékberuházást. A tintasugaras technológia bizonyította sokoldalúságát az évek során, és többféle konstrukcióval (thermal inkjet, micro piezo) rengeteg kategóriában (otthoni, irodai és professzionális) sikeres.

Visszatérve a sokat szidott költségekhez, a legolcsóbb tintasugaras megoldások általában valóban drágábban nyomtatnak, mint a lézerek. (Más kérdés, hogy a legolcsóbb színes lézernyomtató két-háromszor annyiba kerül, mint egy tintasugaras.) Ennek oka egyrészt az, hogy a patronok sok esetben nem pusztán a tintát tartalmazzák, hanem a nyomtatófejet is, illetve a jobb kezelhetőség és üzembiztonság érdekében a színes patron egyben tartalmaz három színt (CMY) és a kompozit színes fejet. A kompakt konstrukciók ugyanakkor kevesebb karbantartási futamot igényelnek, azaz kevesebb szerviztintát nyomtatnak el állásidőben a fej működőképességének megőrzése érdekében, mint a négy külön patronnal feltölthető tintasugaras printerek. Magyarán, aki színes tintasugarast akar, és csak ritkán, havi egy-két alkalommal használná pár oldal vagy fotó erejéig, az még mindig jobb minőséget kap, és összességében, hosszú távon kevesebbet költ nyomtatásra, ha ilyen kompaktkazettás, belépő szintű (kétpatronos) printert választ. Egy kinyomtatott oldalra vetítve viszont rosszul hangzanak a költségértékek: 14 Ft-ig is elmehet a számított monokróm festékköltség, színes oldalaknál (CMYK) pedig 30 Ft fölé is emelkedhet – így elmondható, hogy színesben körülbelül ott járunk, mint a belépő szintű lézernyomtatóknál, míg fekete-fehérben kicsit rosszabb a helyzet.

Ha egy szinttel feljebb választunk készüléket, akkor érezhetően alacsonyabbak a költségek, emellett dupla kapacitású (XL) kellékanyagok és több patront tartalmazó kitek vásárlásával tovább javíthatunk a helyzeten, persze nem a végletekig. Legjobban akkor járunk, ha az igényeinknek megfelelőbb készüléket, megoldást keresünk: sok gyártó saját házon belül is kínál jobbat.

Tintasugaras olcsóbban – gyárilag

Semmi értelme drágább nyomtatót választani, ha havi pár oldalt kell csak kinyomtatnunk, lemásolnunk. Ugyanakkor havi párszáz – vagy akár párezer – oldalas volumennel dolgozók számára igen kedvező ajánlatok léteznek, az üzleti tintasugaras megoldások körében.

Itthon elsőként a HP jelentkezett kifejezetten a kelet-európai és ázsiai piacra hangolt ajánlattal.

Az Ink Advantage sorozat termékei ugyanazt a technológiát (fix thermal inkjet fej, színenként cserélhető patronok) használják, mint sok eddigi készülék, ám a kellékanyagok ára körülbelül fele a megszokottnak, így 5 Ft-os monokróm és 14 Ft-os CMYK tintaköltség vetül egy oldalra, ami már teljesen emészthető otthon is. Ilyen multifunkciós, képernyős készülék már 30 ezres ársávban elérhető. Persze a terhelhetőség korlátozott (havi néhány száz oldal az ajánlott), ha irodába szeretnénk hasonló, kicsit még takarékosabb megoldást, akkor válasszunk egy robusztusabbOfficeJet Pro modellt. Ezek nem csak terhelhetőbbek, de okosnyomtatók is, rengeteg hasznos szolgáltatást tudnak, valamint teljesítményben is felveszik a versenyt a hasonló árú lézerekkel.

Csak idén szállt be a „minél olcsóbban nyomtassunk” versenybe a Brother, de akkor elég markánsan. Negyvenezer forint alatti áron kapható Ink Benefit DCP-J105-ös készüléke 1,17 Ft-os monokróm és 7,28 Ft-os színes oldalköltséggel tűnik ki a kínálatból. Főként gyakran és jelentősebb mennyiségben nyomtató otthoni felhasználók számára lehet érdekes, mivel nem túl gyors, de wifikompatibilis és mobil lapolvasó alkalmazás is van hozzá. Ezzel az árszabással már teljesen megkérdőjelezi az utángyártott patronok létjogosultságát a gyártó.

Az Epson először a Workforce családdal próbálta meg maga alá gyűrni a tintás beidegződéseket az irodai szegmensben. A Workforce-készülékek megjelenésükben is a lézernyomtatókra hajaznak és teljesítményben sem maradnak el tőlük, ugyanakkor feleannyiért dolgoznak, mint egy alsó-közép kategóriás színes lézernyomtató. Sajnos bekerülési áruk nem alacsonyabb azokénál.

Az Epson igazán nagy dobása az L-es, majd az M-es készüléksorozat bevetése volt. A menedzsmentnek elege lehetett az utántöltők elleni küzdelemből, és egyszerűen olyan kiszerelésben mellékeli és árusítja a tintát az L-es szériához, hogy az nevetségessé teszi az utántöltés gondolatát. Az új generáció tagjainak közös vonása, hogy nincsenek a fix piezo fejre ültetve a patronok, a tinta csővezetéken keresztül jut el a fejig a nyomtató oldalán elhelyezett nagy kapacitású, 70 ml-es tintatartályokból. A monokróm oldalköltség 50 fillér körül jár, a színes messze nem éri el a két forintot – ennél kedvezőbb ajánlatot nehéz lenne tenni az utángyártók és utántöltők részéről. Az L-es sorozatban egyfunkciós és többfunkciós modellek is megtalálhatók, és létezik egy L800-as, hat tintás fotónyomtató modell is, 9 Ft-os képenkénti átlagos költséggel (10×15 centiméteres képméret). Az M-es sorozatban monokróm tintasugaras készülékek sorjáznak, természetesen ugyanilyen alacsony költségekkel. Az első két takarékos Epson-generáció jellegzetessége volt, hogy maguk a készülékek meglehetősen sokba kerültek, de két teljes töltetet tartalmazó tintaadaggal kerültek csomagolásra. A legújabb modellek között megjelenő L120esetében már nem kell egyszerre ennyi pénzt kiadni, csak 40 ml-es (kvázi félig töltött) a gyári patron, és a készülék ára már csak kb. 35 ezer forint. Azért jó tudni, hogy alapbeállításokkal vázlatszerűbb nyomatokat produkálnak ezek a takarékos Epson-megoldások, mint amit megszokhattunk – magas minőséget beállítva viszont komótosan dolgoznak, így feszített tempót igénylő helyekre nem a legjobbak, viszont egy kollégiumi szobában ideális megoldást jelenthetnek.

Tintasugaras olcsóbban – vannak alternatívák?

Vajon mennyit takaríthatunk meg azzal, ha utángyártott patront használunk eredeti helyett? Az a helyzet, hogy a fentiekhez képest nem sokat, de kétségkívül olcsóbb nyomtatókkal is érhetünk el hasonlóan kedvező költségeket. Az alternatív gyártók általában azoknál a kellékanyagoknál tudnak nagy árkülönbséget villantani, ahol a nyomtatókazetta nem tartalmaz nyomtatófejet, tehát a trikolor patronok nagy részénél nem (egy eredeti Canon CL-513 kazetta kb. 6200 Ft, míg egy alternatív 4790 Ft). Ugyanakkor a színenként cserélhető patronoknál markánsabb a különbség, a CLI-551 multipack (4 patron) eredetileg kb. tízezer forint, ugyanez utángyártottból háromezer.

Számos tesztet olvashattunk arról, hogy az utántöltő kioszkokban található vagy a házilag bevethető kitekkel teletankolt tintapatronok minősége nagy mértékben elmarad a kívánttól. Ezekkel személyes tapasztalataink alapján is nehéz vitába szállni, szinte biztos, hogy gondjaink adódnak, ha ebbe az irányba indulunk el – mi nem javasoljuk. A tonerkellékek kapcsán elmondottak itt is érvényesek: válasszunk körültekintően tintakazetta/tintapatron utángyártót és újratöltőt. Ha párszáz forintnál többre tartjuk magát a nyomtatót, amivel dolgozunk, akkor különösen tartózkodjunk az „univerzális” utántöltő kitek használatától. Nehéz ugyanis elhinni, hogy a teljesen eltérő fejtechnológiával és tintával dolgozó rendszerek mind szépen muzsikálnak majd ugyanattól a 900 Ft-os tintatanktól.

Legtöbbet persze akkor takaríthatunk meg, ha olyan nyomtatót veszünk, amilyenre szükségünk van – de ez már egy másik cikk témája.

Forrás: https://itcafe.hu/cikk/nyomtato_tintasugaras_lezer_utantoltes_olcsobb/lezert_az_irodaba.html

Darabokra szakadhat az internet

Forrás: http://index.hu/tech/2015/11/21/kiberbiztonsag_ransomware_cryptoware_cryptolocker/

A napokban egy új Ügyfelünk a következő hibával keresett meg minket:

A windows xp betöltésekor, a jelszó megadása után, minden alkalommal, hosszú ideig az üres asztal fogadta és „élettelenné” vált a gép.
Ilyen esetben azt gondolom még a sokat látott, tapasztaltabb szakember sem gondol monitor hibára, pedig hihetetlen módon jelen esetben a monitor cseréje jelentette a megoldást.

A gép azóta is tökéletesen működik.

Valaki találkozott már hasonlóval?!

A fájljainkat titkosító és azok visszaalakításáért váltságdíjat szedő kártevőből egy vadonatúj, többnyelvű változat jelent meg a napokban.Amennyiben valakinek megfertőzte a gépét, akkor már egyedül csak offline mentésből lehetséges a helyreállítás, ugyanis jelenlegi ismereteink szerint a fájlok dekódolása sajnos egyelőre nem végezhető el.

Az új változatnak magyarországi fertőzéséről először január 19-én kettő órakor érkezett bejelentés, és a jelek szerint spam levelek útján terjedt. A megfigyelt fertőzés esetén a kéretlen levél arra hivatkozott, hogy fax üzenetet kaptunk, melyet a mellékletre kattintva tekinthetünk meg.

Ha valaki bedőlt a trükknek és kattintott, annak kellemetlen meglepetésben lehetett része, ugyanis a CTB-Locker nevezetű kártevő töltődött le a számítógépére. A célja az egésznek a váltságdíj, amelyet Bitcoinban követel a program.

A kártevő országonkénti eloszlása tekintetében az eddigi tapasztalatok szerint Lengyelország, Csehország és Mexikó érintett a legerősebben, de mi is szereplünk a tortadiagramon 2%-os részesedéssel. A kártevő letöltő modulját „Win32/TrojanDownloader.Elenoocka.A” néven, míg magát a CTB-Locker-t „Win32/FileCoder.DA” néven detektálják az ESET védelmi programjai.

A végeredmény igen hasonló CryptoLocker vagy TorrentLocker fertőzéshez, vagyis a megadott – mint például MP4, .pem, .jpg, .doc, .cer, stb. – kiterjesztésű állományokat erős – az RSA-nál erősebb Elliptical curve Cryptography (ECC) – titkosítással elkódolja, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy visszaszerezzük a fájljainkat.

Miután végzett a titkosítási művelettel, a malware az asztal hátterét megváltoztatva egy figyelmeztető üzenetet jelenít meg, ekkor az alább látható feliratot olvashatjuk:
„Your personal files are encrypted by CTB-Locker.” vagyis a CTB-Locker titkosította a személyes állományainkat. A fizetésre 96 órát, azaz 4 napot kapunk.

Ez a korábbi időintervallumokhoz képest hosszabb, és valószínűleg azt szolgálja, hogy ha a felhasználó hosszabb ideig fél, akkor talán nagyobb lesz a fizetési hajlandósága. Itt már szemlátomást nem babra megy a játék, 8 Bitcoint követelnek, ami nagyjából 1680 USD, vagy 460 ezer HUF.

A leírások tanúsága szerint pedig a 96 órás határidő elteltével ráadásul megduplázódik a váltságdíj összege. A Test lehetőség segítségével 5 darab tetszőleges állományunkat ingyen helyreállíthatjuk, ám a többire keresztet lehet vetni. A biztonsági cégek továbbra sem javasolják a váltságdíj fizetését a bajbajutott felhasználóknak.

Ennek két oka is van, egyfelől semmilyen garancia nincs arra, hogy valóban kapunk helyreállító kulcsot, ugyanis itt a elsősorban a gátlástalan pénzkeresésről szól ez a történet. Másfelől pedig minden kifizetett és bűnözőkhöz kerülő összeg bátorítja ezeket a csoportokat további hasonló cselekményekre.

A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy soha ne nyissunk meg ismeretlen mellékletet. Emellett ugyancsak fontos az antivírus program megfelelő használata is.

Bár a begyűjtött minták alapján rövid idő alatt elkészült a kártevő felismerésére szolgáló szignatúra, amit a 11038 számú vírusdefiníciós adatbázissal még aznap, január 19-én délután publikáltak a frissítési szervereken, a megfelelő védelem tekintetében itt is hasonlókat lehet elmondani, mint a tavalyi CryptoLocker, illetve TorrentLocker esetében, vagyis hogy a megelőzésen legyen a fő hangsúly. Ebben csak a rendszeres mentés segít, mert a helyreállítás enélkül gyakorlatilag lehetetlen.

Ezzel kapcsolatban fontos tisztázni, hogy a helyi mentés egymagában kevés: vagyis a Backup, a lokális Shadow Copy, a rendszer-visszaállítás vagy éppen a helyi tükrözés nem ér semmit, mert a kártevő ezeket letörli, illetve a helyben tárolt tükrözött másolatokat is ugyanúgy letitkosítja.

Emellett azt is fontos megemlíteni, hogy ha már egyszer bejutott a gépünkre a kártevő, akkor minden Windows alatt felcsatlakoztatott, betűjellel megosztásként hozzárendelt – külső meghajtónkon is végigfut a titkosításával, így sajnos az összes bedugott USB tárolónk, hálózati meghajtóink, de még a felhős tárhelyünk is áldozatul eshet.

Ez pedig még akkor is így van, ha az adott megosztás nem is Windows alapú gépen található, de onnan elérhető.

Tehát legyen párhuzamosan több különböző verziónk is a teljes (nem inkrementális) mentésekből, tartsuk ezeket offline, akár több különböző fizikai helyszínen is tárolhatjuk őket. És ne kizárólag egyetlen kópia álljon rendelkezésre, amely rendszeresen felülírja az előző egyetlen mentésünket. Ha ugyanis mégis bejutna a fertőzés, akkor így hamarabb találunk korábbi sértetlen állapotot, és nagyobb eséllyel lesz miből válogatni.

Forrás: http://antivirus.blog.hu/2015/01/22/magyarorszagra_is_megerkezett_a_ctb-locker

Hogy fogyasztóként milyen lehetőségei vannak a jótállás vagy garancia érvényesítésére, arról már többször is írtunk, de mi van akkor ha tönkremegy a céges telefon vagy a laptop? Megéri azzal trükközni a vásárlásnál, hogy ismerős vagy saját cég részére vesz műszaki cikket, csak hogy ezzel csökkenjenek a költségei? Röviden és tömören a válasz: nem. A miértek pedig a következők.

Eleve csak munkaeszközt vehetne céges számlára

Ha nem kizárólag munkára használja, és szigorúan vesszük a törvényt, akkor eleve bűncselekményt követ el, ha a céges laptopon játszanak a gyerekek, ha nem munkaeszközként használja a telefont, vagy éppen céges számlára vesz fényképezőgépet a családi nyaralásos fotókhoz. Nyilván nem fog lecsapni önre a TEK, ha ilyen előfordul, de azért jó ha tudja, hogy elvileg éppen nagyon veszélyesen él, mikor például vesz egy új laptopot, visszaigényli az Áfát, a gépet meg aztán odaadja családtagjának használatra, aki nem a cég ügyes-bajos dolgait intézi rajta, hanem minden mást.

Fotó: Shutterstock

A garanciát is bukja

A másik probléma már korántsem ennyire morális és sokkal nagyobb bosszúságot tud az orra alá törni: a garancia kérdése. Ilyen esetekben ugyanis a jótállás és a garanciális jogok érvényesítése sokkal komolyabb és összetettebb feladat, mintha magánszemélyként vásárol egy terméket. Ráadásul mindez akkor is igaz, ha egyéni vállalkozóként veszi meg a terméket, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy az Áfa visszaigénylése megéri.

Ha cégként vásárol, akkor csak kellékszavatosság védi, a jótállás nem. Jótállásnak hívjuk azt az időszakot, amíg a kereskedő vagy vállalkozó vállalja, hogy a szerződést hibátlanul teljesíti, vagyis a termék kifogástalanul működni fog. Kötelező jótállás nem minden termékre vonatkozik, csak amiket a jogszabály felsorol. Ez alatt az időszak alatt a vállalkozásnak vagy a kereskedőnek kell bizonyítania, hogy a meghibásodást nem a termék minőségbeli hibája okozza. Nos, ezt el is felejtheti, ha cégként vásárol, ugyanis csak természetes személyekre vonatkozik a jogszabály. Az eladó persze dönthet úgy, hogy cégek részére is vállal jótállást, de miért tenné, ha erre semmi sem kötelezi?

Ezzel szemben a kellékszavatosságnál a helyzet megfordul: ilyenkor a vevőt terheli a bizonyítás, hogy a termék nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak – ez pedig idő, pénz és hosszadalmas hercehurca. Vagyis ha a telefonja vagy a laptopja idő előtt felmondja a szolgálatot, magánszemélyeknek javítják ugyanazt a problémát, amit a cégeknek nem. Természetesen nem lehetetlen ennek ellenére sem a bizonyítás, és ha sikerrel jár, ugyanúgy igényelhetik a cégek is  cserét vagy a javítást, csak hát mire eljut eddig, valószínűleg már többszörösen megbánta, hogy az Áfát választotta a jótállás helyett.

Persze alaphelyzetben egy termék valóban kibírja addig, amíg a garancia érvényes rá, vagyis vásárláskor senki nem készül arra, hogy garanciális javítgatásra hordja kéthetente, de ami elromolhat, az az esetek többségében el is romlik. Ha szerencséje van, csak akkor, amikor már egyébként is lecserélné, de ha hamarabb, akkor bánhatja, hogy mégsem magánszemélyként vásárolt.

A 14 napos vásárlástól való elállást is bukja

Nemcsak a garanciát bukja, de azt a lehetőségét is, hogy mindenfajta különösebb indoklás nélkül elállhat az online vásárlástól 14 napon belül. Ha kiderül, hogy a céges számlára vásárolt telefon mégis túl nagy, vagy az internetről rendelt céges cipő szorítja, akkor nem tud tenni semmit. Erre viszont alig néhány internetes kereskedő hívja fel a figyelmet, vagyis sokan már csak akkor szembesülnek vele, amikor próbálják intézni a jótállást.

A Dolgok Internetével biztosan meggyűlik még a bajunk, de egyelőre nem emiatt fájhat a fejünk. A legnagyobb veszélyt ma a zsarolóvírusok jelentik az adatainkra. Pontosabban a mögötte álló kiberbűnözők, akik egyre ügyesebbek, és az üzleti modelljük is egyre profibb. A hekkervadász cégek a nagyhalakra utaznak, de a cél, hogy a mezei hekkereknek elmenjen a kedve a bűnözősditől. A sebezhetőség még mindig egyre több, de jó hír, hogy ezeket már egyre nehezebb kihasználni, kevesebb a könnyű préda. Martin Lee-vel, a világ egyik legnagyobb biztonsági elemzőcége, a Talos európai vezetőjével beszélgettünk.

Ingyen is fejlesztünk, csak használjátok

A Talos csapatában 250 kutató dolgozik folyamatosan, és a munkájuk adja a Cisco biztonsági termékeinek a gerincét. Emellett viszont a szélesebb közösséggel is együttműködnek, információt és eszközöket osztanak meg, mert úgy vannak vele, hogy az a saját ügyfeleiknek is jó, ha az internet általában is biztonságosabb hely.

A legismertebb szabadon felhasználható fejlesztéseik a ClamAV, a világ legnagyobb nem Windowsra írt nyílt antivírus szoftvere, és aSnort nevű behatolás-felderítő rendszer. ASenderBase pedig a világ legnagyobb emailes és webes adatforgalom-monitorozó hálózata, amely átfogó képet ad a vírusok és spamek terjedéséről, térképes, lekérdezhető formában.

A Talos a világ egyik vezető hálózatbiztonsági fenyegetéselemző szervezete. Valós időben figyelik a webes adatforgalmat, sebezhetőségeket fedeznek fel, behatolókra vadásznak, és eszközöket fejlesztenek a védelemhez. Van honnan meríteniük, mivel az anyacégük, a Cisco a világ legnagyobb hálózati eszközöket gyártó és működtető cége, az ő kiterjedt szenzorrendszerük szolgáltatja az alapanyagot az elemzéshez.

Fogjuk az adatokat, és a rosszfiúkra vadászunk velük

– mondta az Indexnek Martin Lee, a Talos egyik európai vezetője, akivel a Talos legfrissebb, 2016 első feléről kiadott biztonsági jelentése kapcsán beszélgettünk arról, mitől kell leginkább tartani az interneten, és hogy néz ki manapság a kiberalvilág.

Fotó: Justin Sullivan

Zsarolnak orrba-szájba

A legfontosabb trend Lee szerint egyértelműen a zsarolóvírusok felemelkedése. Ezek olyan kártékony programok, amelyek egy számítógépre jutva titkosítanak bizonyos fájlokat vagy akár az egész rendszert, és váltságdíjat követelnek azért, hogy a tulajdonos újra hozzájuk férhessen. A megjelenésük nem újdonság, de csak az utóbbi évben váltak igazán ismert és elterjedt veszéllyé. Erről a trendről a magyar kórházakat megfertőző zsarolóvírusok kapcsán mi is írtunk részletesen. Ha ön is érintett, ide kattintva nézhet segítség után.

Magyar kórházakat támadnak zsarolóvírusokkal

Több hazai kórház is megfertőződött a közelmúltban, de egyelőre mindenhol megoldották a krízist a váltságdíj kifizetése nélkül. A magyar intézmények informatikai rendszerei katasztrofális állapotban vannak, figyelmeztet a szakértő.Tovább

Lee szerint a hekkerek rájöttek, hogy több pénzt tudnak kisajtolni az emberekből, ha a számukra fontos fájljaik elvesztésével zsarolják őket, mint amennyit ezek ellopásából és az információ eladásából keresnének. Az új üzleti modell pedig úgy tűnik, mostanra kezd beérni.

Martin Lee

Bár a zsarolóvírusok előretörése mostanra közhely, arról vita folyik, hogy ki jár ezzel jól valójában. Olvasható olyan vélemény is, hogy valójában nem is olyan jövedelmező a zsarolósdi: a haszon javát a kiterjedt bűnözői hálózatok tetején a működést irányító csúcsbűnözők fölözik le, a mezei hekkereknek a lánc alján nagyok az indulóköltségek és csekély a profit, ráadásul a piac telítődik is.

Bérelhető kiberfegyvert tessék

Az Angler volt az egyik leghatékonyabb ismert hekkereszköz, először 2013-ban észlelték, és tavaly ősszel mért rá döntő csapást a Talos csapata.

Idén szeptemberben derült ki, hogy az Anglert fejlesztő, nyáron a Kaspersky Lab segítségévelelkapott orosz Lurk hekkercsoport másoknak is bérbe adta a kiberfegyvert. Többek között ezt használta az egyik legaktívabb és legveszélyesebb zsarolóvírus, a CryptXXX mögött álló csoport, illetve a Neverquest trójai bankvírus terjesztői is, akik majdnem száz különböző bankot támadtak meg a segítségével.

Mikor erről kérdeztük, Lee egy tavalyi rajtaütésüket hozta fel példaként. A Talosnak tavaly ősszel sikerült betörni annak a hekkercsoportnak a hálózatára, akik az Angler nevű híres hekkerfegyvert fejlesztették, és hozzáfértek a naplófájljaikhoz is, vagyis elég mélyen beleláttak a tevékenységükbe. A csoport zsarolóvírus-terjesztéssel is foglalkozott. Az általuk követelt váltságdíjaknak naponta majdnem három százalékát fizették ki az áldozatok, ez napi 65 fizető ügyfél, az átlag fizetség 300 dollár, és 147 különböző szerver dolgozott párhuzamosan. Ezeket összeszorozva meg tudták mérni, hogy csak ez az egyetlen banda majdnem évi 35 millió dollárt (9,5 milliárd forintot) szedett össze.

Persze ez az egyik legnagyobb és legjövedelmezőbb banda volt, de annyi biztosan látszik a példájukból, hogy rengeteg pénz mozog a zsarolóvírus-piacon. Az természetes, hogy minden bűnszervezetben vannak különböző szintek, egy hagyományos bűnbandában is máshogy keres a főnök, mint az utcai zsebtolvaj, valószínűleg ugyanígy működnek a kiberbűnözői hálózatok is. A kifinomult hekkerek, akik az eszközök és az üzleti modell tökéletesítésén dolgoznak, jobban járnak, mint a kevésbé képzett gyalogosok. A hekkervadász biztonsági szakértőknek elsősorban a nagyhalakra kell koncentrálniuk, de

ha tényleg el tudjuk venni a kisebb hekkerek kedvét, az nagyon jó hír.

– mondja Lee. Az ő feladatuk szerinte éppen ez: a bekerülési küszöböt kell megemelniük, megnehezíteni, hogy a kis játékosok el tudjanak kezdeni pénzt keresni.

A Locky zsarolóvírus működés közben

Fotó: wikimedia

Ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk, a zsarolóvírusok egyik fajtájában a zsarolók azzal bolondítják meg a fenyegetést, hogy valamilyen illegális fájlra hivatkozva kérnek pénzt. Ez a típus általában megpróbálja elhitetni az egyszeri felhasználóval, hogy őt éppen valamilyen helyi bűnüldöző hatóság buktatta le, és ha nem fizet, komoly büntetés vár rá. Ennek a magyar változata volt a bénán fordított “Magyar Rendőrség Osztály Elleni Kiberbűnözés” vagy a Nemzeti Nyomozó Iroda nevében eljáró kártevő.

Lee szerint azonban ennek ellenére nem jellemző már, hogy egy-egy országra vagy régióra szabnának támadásokat. Olyan előfordul, hogy mondjuk egy orosz hekkercsoport orosz nyelvterületen nem terjeszti a kártevőjét, de a kiberbűnözés ma már alapvetően globális üzlet. A kisebb játékosok, a hálózatok legalsó szintjén működő hekkerek dolgozhatnak a helyi piacra, de nem ez a tipikus helyzet.

Több a veszély, de kevesebb a könnyű préda

A másik fontos trend, hogy a szoftverekben talált sebezhetőségek száma továbbra is növekszik, várhatóan idén decemberben átlépi a 10 ezres határt, vagyis egyre több ponton vagyunk kiszolgáltatva a hekkereknek. Bizakodásra ad viszont okot, hogy a számuk ugyan nő, de csökken azoknak az aránya, amelyek könnyen ki is használhatók. 2003-ban a sérülékenységek kicsit több mint 60 százaléka volt ilyen, 2015-ben viszont már valamivel 30 százalék alá süllyedt ezeknek a könnyű prédáknak az aránya. Összességében tehát Lee szerint

hiába egyre több a sebezhetőség, mégis egyre biztonságosabbak a szoftverek.

Ezért a hekkerek rákényszerülnek, hogy egyre kifinomultabb módszereket alkalmazzanak, ami szintén abba az irányba mutat, hogy emelkedik a belépési küszöb. Az viszont aggasztó Lee szerint, hogy a profi rosszfiúk egyre profibbak. Bár ironikusan hangozhat a biztonsági hibák kihasználásán ügyködő hekkerekkel kapcsolatban, de egyre jobban figyelnek a biztonságos működésre, növekedett például a https-használat a kártevők terjesztésében.

Bár az Dolgok Internete (IoT), vagyis a hálózaton összekapcsolódó okoseszközök nagy kockázatot rejtenek, Lee az Indexnek azt mondta, ez ma még mindig eltörpül a zsarolóvírusok által jelentett veszély mellett.

Nemcsak adatokat, életeket is veszíthetünk

Babakamerán leselkedő pedofilok, nyomtatóval felgyújtott irodaházak, rablásra biztató termosztát. A dolgok internetje szép új világ lesz, borzasztó új veszélyekkel.Tovább

Amikor a Talosnál ilyen rendszereket elemeznek, természetesen szintén találnak sebezhetőségeket, de nem találkoznak még túl sok olyan támadással, amelyik kifejezetten IoT-rendszerek ellen irányulna. Az emberek viszont általában nem is realizálják, hogy nekik hálózatra kötött, így sebezhető rendszereik vannak. Ezért ezeket még gyakran nem is frissítik a tulajdonosaik, mert

legyünk őszinték, senkinek se az a prioritás, hogy frissítse a termosztátját.

Mivel az emberek nem gondolnak még ezekre az eszközökre biztonsági szempontból, most még ugyan nincs ilyen trend, a jövőben még biztosan lesz ebből problémánk bőven – mondja Martin Lee.

Forrás: http://index.hu/tech/2016/09/29/a_zsarolovirusoktol_erdemes_felni_nem_az_okostermosztattol/

Eddig az iPhone kisebb méretű változata volt a népszerűbb, a tavalyi 6S-ből négyszer több fogyott, mint a 6S Plus-ból. Idén vajon változik a helyzet a dupla kamera miatt? A normál méretűiPhone 7-et már leteszteltük, most viszont az iPhone 7 Plus is a kezeink közé került a drPhonejóvoltából, hogy megválaszoljuk a kérdést.

iPhone 7, a lázadó diktátor

Már százmilliók szavaztak rá a pénztárcájukkal, úgyhogy a piacvezető forma maradt, de közben a jackdugó megölésével előkészítettek egy újabb forradalmat.Tovább

Mivel a hardver nagy része ugyanaz, ebben a tesztben csak a különbségeket fogjuk kiemelni. A sima iPhone 7 a kezelhetőbb mérete miatt vonzóbb lesz, de az iPhone 7 Plus igazi munkagép. Brutális méretű, 5,5 colos kijelzője miatt nem a hétköznapi nadrágzsebekbe való, mert vagy kilóg, vagy kiesik, vagy túlságosan feszül. Amikor az ember felrohanna az aluljáróból a lépcsőn, muszáj kivenni a zsebből, hogy ne nyomjon szét létfontosságú külső és/vagy belső szerveket.

A nagyságnak több előnye is van, például doksikból és táblázatokból több kifér a kijelzőre, és ezen már videót vágni sem borzalmas kínszenvedés. Legfeljebb kényelmetlen. Távbejelentkezéshez is ideális, ha mobilon kell betölteni az irodai pc asztalát, mert a full hd felbontásnál minden részletet jól látunk.

A nagyobb méretű iPhone 7 Plus rendszercsipje ugyanolyan erős, mint a sima 7-esé, csak ehhez már 3 GB RAM-ot kapunk. Ez jól jön akkor, ha egyszerre sok folyamat aktív, több programnak kell a háttérben futnia. Az iPhone 7 Plus is pöpecül futtatja az appokat, az alatt a pár nap alatt, amíg velünk volt, egyszer sem hagyott cserben minket.

Persze nem ez a leglényegesebb hardveres különbség, hanem a dupla kamera. Az egyik lencse széles látószögű, amilyet a kisebb iPhone 7-en is megtalálunk, a másik viszont kétszeresen közelít, zoomol. Egyetlen gombnyomással, egy szempillantás alatt átléphetünk egyik kameráról a másikra, így csökken a veszélye annak, lelép a fénykép alanya. A váltás valóban szélvész gyorsaságú, az LG G5 ehhez képest egy befüvezett lajhár tempójával váltogatja a kameráit.

Intenzív tesztünk során arra jöttünk rá, hogy

Az a helyzet ugyanis, hogy minél jobban zoomolunk, annál stabilabb kézre van szükség, hogy ne mozduljon be a kép. Az iPhone 7 második kamerájának kétszeres optikai zoomjánál már erősen rángatózik a kép, szóval elég higgadtnak kell lenni.

 

Háziállatok, házigyermekek, vagy más, gyorsan mozgó dolgok lefényképezéséhez nem ideális, jobb eredményt érhetünk el egy különálló digitális fényképezőgéppel. Átlagos használatnál leginkább az arcképeknél előnyös a zoom, mert nem kell teljesen rámászni a másik emberre, hogy legyen egy közeli fotónk.

Nekünk egy konferencián segített sokat az iPhone 7 Plus, mert pillanatok alatt tudtunk közeli képet lőni a prezentációkról. A kétszeresen közelített kép is 12 megapixeles, tehát az apró betűvel írt részletek is jól láthatók maradnak. Szörnyű, amikor az ember otthon jön rá, hogy a telefonnal memorizált bemutatón csak homályos betűk vannak.

Az első képen a negyedik oszlopban egyáltalán nem látható, hogy milyen német állami szervezetek lehetnek az iparági együttműködés résztvevői, a második képen azonnan tisztán látszik, hogy az oktatási/kutatás, valamint a gazdasági/energiaügyi minisztériumok logói ezek. Éles helyzetben – ezúttal egy ipar 4.0-s konferencián – valódi előnnyel jár az optikai zoom.

Megint egy csapda

Az a helyzet, hogy az Apple nagyon furmányosan rakta össze iPhone 7 Plus-t, hogy ennek még több olyan tulajdonsága legyen, amit jövőre javíthat. Az egyik kamera ugyanis jobb, mint a másik – a zoomolós csak f/2.8 rekeszű, míg a normál kamera f/1.8-as, tehát az utóbbi sokkal használhatóbb félhomályban.

Ezzel a kaliforniai cég ügyesen kijelölte, hogy mire kell vágyakozni jövőre, és most le merem fogadni, hogy az iPhone 8 Plus második zoomolós kamerája jövőre sokkal jobb lesz. Mégiscsak ebben a legprofibb az Apple, hogy minden évben maga köré vonzza a rajongókat, akik tízezreseket lobogtatva állhatnak sorba az okostelefon újabb verziójáért.

Az Apple.hu oldalán a hivatalos kártyafüggetlen ár:

• a 32 GB-os iPhone 7 ára 256 ezer forint
• a 128 GB-os 295 ezer forint
• a 256 GB-os 334 ezer forint
• a 32 gigabájtos 7 plus ára 300 ezer forint
• a 128 GB-os 339 ezer forint
• a 256 GB-os 378 ezer forint

Forrás: http://index.hu/tech/cellanaplo/2016/09/26/iphone_7_plus_a_munkamanias_ketszemu/