Hogyan nyomtathatunk a legolcsóbban?

10laserjetMostanában jelentek meg az igen olcsón üzemeltethető printerek az Epsonnál és a HP-nél is, majd a Brother is beszállt a harcba. Kérdés, hogy az utángyártó és -töltő cégek kínálatával szembeállítva melyik technológia és rendszer éri meg jobban, és milyen feladatokra megfelelőek a gazdaságos nyomtatók?

Lézert az irodába

Sok mindent láttunk már nyomtatókkal kapcsolatban. A mátrixnyomtatók uralták a nyolcvanas éveket és a kilencvenes évek elejét, különféle mikrogépeken és PC-n egyaránt. Aztán kezdtek elterjedni az akkor még borzasztóan drága, de kezdettől kiemelkedő kontrasztot és jó szövegkontúrokat nyújtó lézerprinterek – csak ne kerültek volna olyan sokba! Néhány év kellett csak, hogy megjelenjenek a HP és Epson első tintaköpői, majd a többi gyártó tintasugaras nyomtatói, melyek akkor még nem voltak túl olcsók, de azért jóval kevesebbe kerültek, mint egy lézernyomtató. Normál papíron leginkább szövegek nyomtatására voltak használhatók, akkor még elég visszafogott kontraszttal. A kétezres évekre már bármelyik modell nyomtatott fotót, és megértük, hogy drágább a tinta, mint a printer maga. A tintasugaras technológia nagyon erőteljesen felzárkózott az irodai dokumentumok minőségét illetően is, aztán jöttek az utántöltők, alternatív kellékanyaggyártók – és persze a hamisítók is. Sokat fejlődtek a lézernyomtatók is, ami a színes, fotószerű képek kezelését illeti és mára kialakult, hogy melyik technológiát mire érdemes bevetni.

Mátrix nyomtató

A lézernyomtató (és az úgynevezett ledes nyomtató is) a fénymásolókhoz hasonló száraz elektro-fotografikus nyomtatási módszert alkalmaz: nem tinta, hanem festékpor (toner) kerül a papírra, így nincs esély arra, hogy a nyomat elmaszatolódjon. A kontúrok élesek, a kontraszt jobb már nem is igen lehetne, az élénk színek (színes lézernyomtatóknál) nagyon jól hatnak egy hírlevélen vagy egyéb marketinganyagon normál irodai papíron is, prémium minőséghez nem kell jobb papírt vásárolnunk. A duplex használata is természetesebb lézernyomtatóval, mint tintasugarassal, a toner ugyanis semmiképpen nem üt át a papíron, és lapfordítás előtt nem kell várni arra, hogy megszáradjon, vagyis általában gyorsabb a kétoldalas nyomtatás. (Azért csodákat ne várjunk, az egyoldalas nyomtatás tempójában dolgozó duplexek csak a milliós árú lézerprinterekben szoktak előfordulni, a 20-150 ezer forintos és még drágább lézerek és tintasugarasok zöménél a kétoldalas nyomtatás jóval lassabban zajlik az egyoldalasnál.) Beszáradásról persze szó sem lehet és egy lézernyomtató nem pazarol festékanyagot a fejkarbantartásra (a tintások igen).

Ugyanakkor vannak a lézeres technológiának is gyenge pontjai. Várni kell a felfűtésre, ami komoly energiamennyiséget emészt fel, azaz a lézernyomtatók áramfelvétele jóval nagyobb, mint a tintásoké. A toner nem alkalmas arra, hogy színeket keverjenek vele, így fotónyomtatásra és fotójellegű kreatív anyagokhoz nem a legjobb választás egy lézernyomtató. A mai precíz nyomtatóművek és az igen egységes szemcseméretű, vegyileg növesztett tonerek képesek majdnem fotószerű eredményt produkálni, mely marketinganyagokhoz is teljesen megfelelő, ám nem túl olcsón teszik ezt, ezekre a célokra jobb egy tintasugaras printer, esetleg a Xerox szilárdtintás technológiája vagy a digitális nyomda lehet az ésszerűbb megoldás.

Lézernyomtató

A lézerek legnagyobb hátránya, hogy összetett elektromechanikai konstrukciók, különösen a színesek, és a képelőállítás folyamatából nem lehet lépéseket kispórolni. A képet eredményező elektromos töltéseket fel kell vinni a fényhengerre (lézeres vagy ledes gerjesztéssel), a felület itt a töltött pontokban magához vonzza a tonert, amit aztán át kell vinni a papírra, majd magas hőmérsékleten fixálni. Tucatnyi henger játszik szerepet a folyamatban és mind kopik, különösen a fényhengerek, a gyorsabb színes printereknél pedig több elemből négyszer annyi van. Ezért a kellékanyagok között sok minden szerepelhet, olyannyira, hogy a gyártók a kisebb készülékeknél előszeretettel alkalmaznak kompakt tonerkazettákat, ami nagyban leegyszerűsíti a feltöltést. Ezek viszont nyilván viszonylag drágák, a lézernyomtatás költségét otthoni kisirodai viszonylatban eredeti kellékanyagokkal dolgozva nemigen lehet monokróm oldalanként 6-8 Ft alá szorítani, a színes oldalköltség pedig 30-60 Ft is lehet. (Itt ne fotókra gondoljunk, hanem az ISO/IEC 24711 által meghatározott irodai jellegű, 5 százalék alatti telítettségű mintákra.) Akinek ez sok, az kereshet más technológiát vagy alternatív kellékanyagot.

Toner olcsóbban

Vegyük példánk alapjául a HP C7115A kompakt tonerkazettát, mely LaserJet készülékekhez való (LJ1000, LJ1005, LJ1200, LJ1220, LJ3300, LJ3320, LJ3330, LJ3380), és eléggé bevált, elterjedt kelléktípus. Az érintett készülékek már jó pár éve piacon vannak, így bőséges az utángyártó és töltő vállalkozások, márkák ez irányú kínálata. Nyilván nem szeretnénk húszezer forint körüli(!) árat leszurkolni az eredeti, HP-gyártmányú kazettáért, amivel csupán 2500 oldalt nyomtathatunk ki, inkább más megoldás után nézünk.

Toner utántöltés

Házon belül a lézernyomtatók és ledes nyomtatók gyártói csak nagyobb töltettel rendelkező, XL-es (High-Yield) kellékanyagok formájában igyekeznek takarékosabb megoldást kínálni. Az óvatos továbblépést az utángyártók – és különösen az ismertebb márkanevű utángyártók – jelentik. Meglepő, de a Xerox is kínál tonerkazettákat más gyártók nyomtatóihoz, az említett HP-tonert kiváltó termék ára hétezer forint körül alakul pillanatnyilag, amivel máris 2,8 Ft-ra szorítható le az oldalankénti tonerköltség. Nem mindegy, ugye. Tovább srófolhatunk az áron, ha lemondunk a márkás vagy akár ismert gyártóról, azaz egy olcsóbb utángyártott terméket rendelünk meg, akár a kétezer forintos utángyártott C7115A-t, ami már csak 0,8 Ft-os tonerköltséget jelent oldalanként.

Figyelmeztetés: nem minden alternatív toner jó! Gyártónként és modellenként is hullámzó lehet az alternatív gyártmányú ellátmány minősége, az utántöltők (bocsánat, felújítók) munkái között még jelentősebb lehet a különbség. Fontos, hogy a készülék garanciáját elveszíthetjük, ha a meghibásodást idegen kellékanyag használata okozta! Emellett, ha otthoni printerünk dől ki, azt még áthidalhatjuk valahogy, de ha egy pörgős munkanapon az irodai printerbe olvad bele a rossz minőségű toner, akkor akár munkát, ügyfelet is veszíthetünk. Gondoljuk meg, hogy hol, mekkora kockázatot vállalunk, és az arányban áll-e az elérhető megtakarítással! A hiteles utángyártó/felújító vállalkozás kiválasztásában segíthet a MATUSZ (Magyar Tonerkazetta és Tintapatron Újrahasznosítók Szövetsége) és az ETIRA (European Toner and Inkjet Remanufacturers Association) elveinek és tagságának böngészése.

Tintasugaras otthonra és irodába

Általában olcsó és színesben is dolgozik – a tintasugarasok két legszembetűnőbb előnye, ami általános otthoni használatra kedveltté teszi őket. Ugyanakkor még ma is tetten érhető a közvélekedésben az a tétel, miszerint minden tintasugaras nyomtató drágán nyomtat, ahogy az is, hogy olcsóbb az új készülék maga, mint a tinta bele. Ezek a kétezres évek tintásdömpingjének könnyelmű marketingstratégiájából visszamaradt vélekedések szerencsére egyáltalán nem állják már meg a helyüket, ahogy a nyomatminőség sem maradt az akkor tapasztalt szinten. A legolcsóbb készülékekkel is lehet normál papírra megfelelő minőségű dokumentumoldalakat készíteni, ami azt jelenti, hogy a kontrasztban és a kontúrok élességében lesz némi elmaradás, de a végeredmény nem jár túl messze a lézernyomatokétól. Ha prémium dokumentumminőséget szeretnénk, akkor érdemes valamivel (de nem lényegesen) drágább ColorLok emblémás nyomtatópapírt választani, ami fehérebb a szokásosnál, emellett jobban kezeli a nem pigment alapú tintákat is, a kontraszt ezzel gyakorlatilag lézeres szintre emelhető.

Még a négy alapszínnel dolgozó, általános célra szánt tintasugaras printerek is szép fotónyomatokat készítenek, ha fotópapírt használunk (sokkal szebbet, mint a lézernyomtatók). Emellett kaphatók hat vagy több alapszínnel variáló modellek, melyek professzionális színminőséget biztosítanak, ráadásul az A3-as méretre váltás sem jelent többszázezer forintos készülékberuházást. A tintasugaras technológia bizonyította sokoldalúságát az évek során, és többféle konstrukcióval (thermal inkjet, micro piezo) rengeteg kategóriában (otthoni, irodai és professzionális) sikeres.

Visszatérve a sokat szidott költségekhez, a legolcsóbb tintasugaras megoldások általában valóban drágábban nyomtatnak, mint a lézerek. (Más kérdés, hogy a legolcsóbb színes lézernyomtató két-háromszor annyiba kerül, mint egy tintasugaras.) Ennek oka egyrészt az, hogy a patronok sok esetben nem pusztán a tintát tartalmazzák, hanem a nyomtatófejet is, illetve a jobb kezelhetőség és üzembiztonság érdekében a színes patron egyben tartalmaz három színt (CMY) és a kompozit színes fejet. A kompakt konstrukciók ugyanakkor kevesebb karbantartási futamot igényelnek, azaz kevesebb szerviztintát nyomtatnak el állásidőben a fej működőképességének megőrzése érdekében, mint a négy külön patronnal feltölthető tintasugaras printerek. Magyarán, aki színes tintasugarast akar, és csak ritkán, havi egy-két alkalommal használná pár oldal vagy fotó erejéig, az még mindig jobb minőséget kap, és összességében, hosszú távon kevesebbet költ nyomtatásra, ha ilyen kompaktkazettás, belépő szintű (kétpatronos) printert választ. Egy kinyomtatott oldalra vetítve viszont rosszul hangzanak a költségértékek: 14 Ft-ig is elmehet a számított monokróm festékköltség, színes oldalaknál (CMYK) pedig 30 Ft fölé is emelkedhet – így elmondható, hogy színesben körülbelül ott járunk, mint a belépő szintű lézernyomtatóknál, míg fekete-fehérben kicsit rosszabb a helyzet.

Ha egy szinttel feljebb választunk készüléket, akkor érezhetően alacsonyabbak a költségek, emellett dupla kapacitású (XL) kellékanyagok és több patront tartalmazó kitek vásárlásával tovább javíthatunk a helyzeten, persze nem a végletekig. Legjobban akkor járunk, ha az igényeinknek megfelelőbb készüléket, megoldást keresünk: sok gyártó saját házon belül is kínál jobbat.

Tintasugaras olcsóbban – gyárilag

Semmi értelme drágább nyomtatót választani, ha havi pár oldalt kell csak kinyomtatnunk, lemásolnunk. Ugyanakkor havi párszáz – vagy akár párezer – oldalas volumennel dolgozók számára igen kedvező ajánlatok léteznek, az üzleti tintasugaras megoldások körében.

Itthon elsőként a HP jelentkezett kifejezetten a kelet-európai és ázsiai piacra hangolt ajánlattal.

HP Ink Advantage

Az Ink Advantage sorozat termékei ugyanazt a technológiát (fix thermal inkjet fej, színenként cserélhető patronok) használják, mint sok eddigi készülék, ám a kellékanyagok ára körülbelül fele a megszokottnak, így 5 Ft-os monokróm és 14 Ft-os CMYK tintaköltség vetül egy oldalra, ami már teljesen emészthető otthon is. Ilyen multifunkciós, képernyős készülék már 30 ezres ársávban elérhető. Persze a terhelhetőség korlátozott (havi néhány száz oldal az ajánlott), ha irodába szeretnénk hasonló, kicsit még takarékosabb megoldást, akkor válasszunk egy robusztusabbOfficeJet Pro modellt. Ezek nem csak terhelhetőbbek, de okosnyomtatók is, rengeteg hasznos szolgáltatást tudnak, valamint teljesítményben is felveszik a versenyt a hasonló árú lézerekkel.

Csak idén szállt be a „minél olcsóbban nyomtassunk” versenybe a Brother, de akkor elég markánsan. Negyvenezer forint alatti áron kapható Ink Benefit DCP-J105-ös készüléke 1,17 Ft-os monokróm és 7,28 Ft-os színes oldalköltséggel tűnik ki a kínálatból. Főként gyakran és jelentősebb mennyiségben nyomtató otthoni felhasználók számára lehet érdekes, mivel nem túl gyors, de wifikompatibilis és mobil lapolvasó alkalmazás is van hozzá. Ezzel az árszabással már teljesen megkérdőjelezi az utángyártott patronok létjogosultságát a gyártó.

Az Epson először a Workforce családdal próbálta meg maga alá gyűrni a tintás beidegződéseket az irodai szegmensben. A Workforce-készülékek megjelenésükben is a lézernyomtatókra hajaznak és teljesítményben sem maradnak el tőlük, ugyanakkor feleannyiért dolgoznak, mint egy alsó-közép kategóriás színes lézernyomtató. Sajnos bekerülési áruk nem alacsonyabb azokénál.

Epson Workforce

Az Epson igazán nagy dobása az L-es, majd az M-es készüléksorozat bevetése volt. A menedzsmentnek elege lehetett az utántöltők elleni küzdelemből, és egyszerűen olyan kiszerelésben mellékeli és árusítja a tintát az L-es szériához, hogy az nevetségessé teszi az utántöltés gondolatát. Az új generáció tagjainak közös vonása, hogy nincsenek a fix piezo fejre ültetve a patronok, a tinta csővezetéken keresztül jut el a fejig a nyomtató oldalán elhelyezett nagy kapacitású, 70 ml-es tintatartályokból. A monokróm oldalköltség 50 fillér körül jár, a színes messze nem éri el a két forintot – ennél kedvezőbb ajánlatot nehéz lenne tenni az utángyártók és utántöltők részéről. Az L-es sorozatban egyfunkciós és többfunkciós modellek is megtalálhatók, és létezik egy L800-as, hat tintás fotónyomtató modell is, 9 Ft-os képenkénti átlagos költséggel (10×15 centiméteres képméret). Az M-es sorozatban monokróm tintasugaras készülékek sorjáznak, természetesen ugyanilyen alacsony költségekkel. Az első két takarékos Epson-generáció jellegzetessége volt, hogy maguk a készülékek meglehetősen sokba kerültek, de két teljes töltetet tartalmazó tintaadaggal kerültek csomagolásra. A legújabb modellek között megjelenő L120esetében már nem kell egyszerre ennyi pénzt kiadni, csak 40 ml-es (kvázi félig töltött) a gyári patron, és a készülék ára már csak kb. 35 ezer forint. Azért jó tudni, hogy alapbeállításokkal vázlatszerűbb nyomatokat produkálnak ezek a takarékos Epson-megoldások, mint amit megszokhattunk – magas minőséget beállítva viszont komótosan dolgoznak, így feszített tempót igénylő helyekre nem a legjobbak, viszont egy kollégiumi szobában ideális megoldást jelenthetnek.

Epson L nyomtató

Tintasugaras olcsóbban – vannak alternatívák?

Vajon mennyit takaríthatunk meg azzal, ha utángyártott patront használunk eredeti helyett? Az a helyzet, hogy a fentiekhez képest nem sokat, de kétségkívül olcsóbb nyomtatókkal is érhetünk el hasonlóan kedvező költségeket. Az alternatív gyártók általában azoknál a kellékanyagoknál tudnak nagy árkülönbséget villantani, ahol a nyomtatókazetta nem tartalmaz nyomtatófejet, tehát a trikolor patronok nagy részénél nem (egy eredeti Canon CL-513 kazetta kb. 6200 Ft, míg egy alternatív 4790 Ft). Ugyanakkor a színenként cserélhető patronoknál markánsabb a különbség, a CLI-551 multipack (4 patron) eredetileg kb. tízezer forint, ugyanez utángyártottból háromezer.

Számos tesztet olvashattunk arról, hogy az utántöltő kioszkokban található vagy a házilag bevethető kitekkel teletankolt tintapatronok minősége nagy mértékben elmarad a kívánttól. Ezekkel személyes tapasztalataink alapján is nehéz vitába szállni, szinte biztos, hogy gondjaink adódnak, ha ebbe az irányba indulunk el – mi nem javasoljuk. A tonerkellékek kapcsán elmondottak itt is érvényesek: válasszunk körültekintően tintakazetta/tintapatron utángyártót és újratöltőt. Ha párszáz forintnál többre tartjuk magát a nyomtatót, amivel dolgozunk, akkor különösen tartózkodjunk az „univerzális” utántöltő kitek használatától. Nehéz ugyanis elhinni, hogy a teljesen eltérő fejtechnológiával és tintával dolgozó rendszerek mind szépen muzsikálnak majd ugyanattól a 900 Ft-os tintatanktól.

Legtöbbet persze akkor takaríthatunk meg, ha olyan nyomtatót veszünk, amilyenre szükségünk van – de ez már egy másik cikk témája.

Nyomtató toner újratöltés

Forrás: https://itcafe.hu/cikk/nyomtato_tintasugaras_lezer_utantoltes_olcsobb/lezert_az_irodaba.html

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük