Jönnek a robotautók! Sőt, már itt is vannak! Egy mai high-tech autónak szóban adhatunk utasításokat, menet közben átmászhatunk az anyósülésre, de aki ezt teszi, az biztosan idióta. Viszont az okosautó is legfeljebb félhülye. Hangvezérlést, navigációt teszteltünk, és belenéztünk a robotautók jövőjébe.
Nagyon szeretnék végre robotautóban ülni, ami jobban vezet nálam, mert irtó béna sofőr vagyok. Ezt többek közt onnan tudom, hogy az anyósülésen utazók általában panaszkodnak a gyorsan vett kanyarokra, a hátsó ülésen utazók meg kis híján összehányják magukat. De az is sokat elárul a vezetési stílusomról, hogy amikor az országban méricskéltem a mobilhálózat megabitjeit, az alattam amortizálódó félintelligens Mazda 3 tesztautó rendszeresen jelezte a műszerfalon villogó számokkal, hogy most már ideje lenne felkapcsolni 4-esből 6-osba.
Persze ő mindig csak a fogyasztásra gondol, én meg leginkább a gyorsulásra, és hogy milyen jól megy Lindstøm űrzenéje az éj sötétjéből előbukkanó nyulakhoz, akik a led-reflektorok hófehér fényében úgy világítottak az út szélén, mintha aprócska szellemek volnának Mijazaki fantáziavilágából.
Hülyebiztos kamera
Az úthoz kölcsönkértünk tesztre egy ConcordeRoadcam HD-20 típusú menetrögzítő kamerát, hogy legyen bizonyítékunk is rá, hogy bénán vezetünk. Az eszköz bolondbiztos, a felvételek jól használhatók, és olyan extrák is vannak a dobozban, mint a második kamera (szelfizéshez vagy az utasok megfigyeléséhez) és a gps-nyomkövető. Ezek összedugdosása után az ember úgy érzi magát, mintha egy tál műanyag spagettiben ülne.
Egyelőre arról sikerült meggyőzni magunkat, hogy kell egy ilyen kütyü az autóba, annyi őrült rohangál az utakon. És jobb lenne, ha szabványos csavaros kameraaljzattal lehetne rárögzíteni a kamerát az ablakra cuppantható egységre.
Azt viszont már az elején tisztázzuk, hogy aki eddig is 6-8 milliónál többért, vagy kizárólag fullextrával vett az autót, nyugodtan nyissa meg inkább a TopGear videóit, és csorgassa tovább a nyálát azokra a sportkocsikra, amiket a büdös életben nem tud megfizetni. Én addig egy légkondis-ablakemelős (úgynevezett: fapados) Opel Corsa használata után, vagyis az átlagfogyasztó irányából közelítem meg a vezetés forradalmát.
Say your command!
A Mazda 3 jól megmutatta az autógyártók tétovázását az online csúcstechnológiák alkalmazásában, amiről már az autós navikat fejlesztő NNG vezére, Balogh Péter is mesélt nekünk. Tulajdonképpen ők javasolták az úthoz a Mazdát, mert abban is az általuk fejlesztett navigáció van.
Alapvetően jó ez a rendszer, kétezer kilométer alatt (ez normál használatnál hónapokat jelent) egyszer fagyott le az egész navigációs hóbelevanc, és a rebootolása nem olyan mind a Windowsé, hogy megrugdossuk néhányszor és megint megy. Satufék, motor leállít, motor újraindít, lehet továbbmenni. Abból is csak egyszer volt bajunk, hogy a térkép SD-kártyáról töltődik be: volt olyan frissen átadott út, ami nem szerepelt rajta, így egy ideig azt jelezte a navigáció, hogy a szántó közepén haladunk. Igazán szólhatott volna, hogy kössünk magunk elé egy kombájnt, vagy ha az nincs, legalább két ökröt.
Pedig a Mazda rendszere még az internetre is ráköthető, így tudhatna frissítgetni, de az online lét kimerül abban, hogy a célállomásról kapunk időjárási adatokat (tök mindegy, mindig esett mindenhol), és általános keresést indíthatunk. Székesfehérvár határában beírtam, hogy pláza, majd az Alba Plázába navigáltattam magam. Az adatokat a Nokia Here szállítja, az internetet telefon vagy zsebrouter wifi hotspotjáról éri el a jármű.
Persze jobb lenne ennél bonyolultabb kereséseket indítani, és ha már van hangvezérlés, akkor azzal. Odaérek a célomhoz, mire a középkonzolra helyezett tárcsával végigpötyögöm, hogy „egy falafelezőt keresek Debrecen belvárosában”. Az még rendben van, hogy a hangvezérlésnek külön gombja van a kormányon, amivel pillanatok alatt aktiválható, de három évvel az Apple Siri után siralmas, hogy a rendszer csak pár tucat utasítást ért meg. Egy kutya okosabb nála. Az pont nem zavar, hogy angolul kell hozzá szólni, de bemagolni az autó szótárát, és hogy melyik almenüben miket mondhatunk? Ez nokiás tempó 2006 környékéről, és tudjuk jól, hogy a finn céggel, meg a Symbian átláthatatlan menüivel mi lett: az Apple és a Google berúgta az egészet a szakadékba.
Például jól jött volna egy összetett (mondhatjuk így is: intelligens) hangvezérelt keresés, amikor elkezdett világítani egy kis villáskulcs a műszerfalon. Ideális esetben a rendszer felolvasta volna a vonatkozó részt a Mazda 3 kézikönyvéből. Vagy ha azt mondom, hogy másik albumot akarok hallgatni, akkor hozzá tudjon nyúlni a telefonról futó Spotifyhoz. Az online zenelejátszó adatait (album és dal címe, előadója) gyönyörűen átvette a Mazda a beépített kijelzőjére, tudtam lépkedni a lejátszási listán, de amikor albumot akartam váltani, már elő kell venni a mobilt.
Mellékesen megjegyzem, napi tömegközlekedőként a Mazdával értettem meg, miért fontos a több célállomás megadása, amikor Paks előtt szembesültem vele, hogy az üresen kongó tankkal hótzicher, hogy nem jutok el Pécsig. A célállomás maradt a nukleáris belváros, de egy Mol-kút köztes pontként beszúrásával, egy laza kitérővel jutottam el oda.
Tekerd meg, és gyászolj!
A mobilon futó navigációs appok egy része nem is tud köztes pontot beszúrni, és eleve neccesebb a telefonnal útvonalat módosítani: aki vezetés közben a telefon kijelzőjét nyomkodja, azt megbüntetheti a rendőr, és tényleg életveszélyes a mutatvány. Ennél sokkal jobb a kormányra és középkonzolra helyezett gombok és tekerentyűk használata, ezek odanézés nélkül is kezelhetők, használatukat pár nap alatt meg lehet szokni. De még a beépített navigáció sem tökéletes.
Hotspot a zsebben
A mobilinternet megosztásának egyik legkényelmesebb módja a zsebhotspot. Ez egy olyan eszköz, ami wifin osztja tovább a mobilnetes hozzáférésünket, így az okostelefonunkkal, tabletünkkel laptopunkkal (és autónkkal, iPodunkkal, e-könyv-olvasónkkal) ugyanazt az előfizetést használjuk.
A túrán a Huawei E5786 típusú hotspotra csatlakoztam; hónapokig nyúztam a kínai gyártó hazai képviseletét, hogy letesztelhessem. Ezzel ugyanis 150 Mbps a legnagyobb letöltési sebesség, és van hozzá egy nagyon jó app (Android és iOS), amivel ellenőrizhetjük a töltöttségi szintet, az adatforgalmat és az sms-eket.
Sajnos az ilyen eszközöket általában nem dobják piacra önállóan, csak szolgáltatói díjcsomaggal együtt. Pedig függetlenül van a legtöbb értelme, mert nem a telefonban kell SIM-kártyát cserélni, ha olcsóbban, az általunk választott szolgáltatóval akarunk netezni.
Például ki volt az az idióta, aki középre helyezte az érintőkijelzőt? Emiatt olyan irányba kell nézni, ahol szinte semmit nem látunk az útból. Jó megoldás lenne a HUD, az a kis áttetsző műanyag lapocska a kilométeróra fölött, amire rávetítenek néhány fontos információt, de a Mazda ezen csak a sebességet jelzi ki, és hogy a következő sarkon vagy körforgalomban merre kell majd kanyarodni. Itt kéne megjelennie a többi fontos adatnak is, persze gombnyomás után, hogy a dalcímek ne zavarják a közlekedést. Érintőkijelzőkkel meg játszadozzanak az utasok, abba senki nem fog belehalni. Már amennyiben nem az a játék, hogy verjük a kijelző sarkát a sofőr fejébe.
Kényszerpályára küldve
Az a jó az autózásban, hogy a törvényhozás óriási hatással van a fejlesztésekre, főleg ha a politikusok uniós szinten pofáznak bele a gyártók dolgába. Ahogy kötelező lett a biztonsági öv, a légzsák, és lesz majd egységes segélyhívórendszer is, úgy kéne tenni valamit a biztonságos telefonálás és navigálás érdekében is. Az nem elég, hogy világszerte tilos vezetés közben kézbe venni a mobilt, mert az a rohadt telefon úgyis meg fog csörrenni. Valami megoldás kell, és igazából elég lenne kötelezővé tenni a kormányra épített telefonvezérlő gombokat, esetleg még egy jól elhelyezett kijelző beépítését, hogy javuljon a helyzet. Biztosan rinyálnának az autógyártók, mert nevetségesen drágán, több százezer forintért árult gombokról van szó, de nem lenne más választásuk.
Jó hír, hogy nem kell töketlenkedő politikusokra várni, mert más is fenyegeti az autóipart:
A világ legismertebb önjáró robotautóját a webes reklámcég mérnökei rakták össze, Kaliforniában már a közutakon tesztelik, és az újságírók egymást váltják a drága műszerekkel megpakolt jármű sofőrülésében. A Google két dologban jár az élen:
- rengeteg pontos és friss térképadata van
- nem keres köztes megoldást, a legjobb technikát akarja megvalósítani
A robotautók csak oda tudnak elmenni, ahol vannak pontos térképészeti adataik. Nem elég ismerni az utcákat, a legprofibb térképeken a táblák és lámpák centire pontos helyzete, a padka pontos magassága és más felszíni tulajdonságok is megjelennek. Előnyös helyzetben van, aki mindig frissen tudja tartani ezeket az adatokat, mert mindig lesz rájuk vevő. Azzal pedig, hogy a Google a legmodernebb eszközökkel próbálja megvalósítani az önjáró autót, és több tízmillió dollárt költ fejlesztésre, be tud szerezni egy rakás fontosabb szabadalmat is. Ezzel a két szellemi tulajdonnal már elég jó pozícióból tárgyalhat a nagy autógyártókkal.
Csakhogy a Google és az autógyártók egészen más nyelvet beszélnek, különböző elképzeléseik vannak arról, hogy mit kell tudnia egy önjáró autónak, és mikor kellene azt piacra dobni. A Google rögtön olyan autót akar, ami bármikor és bárhol önállóan tud közlekedni, de úgy, hogy a sofőrnek egyszer se kelljen közbeavatkoznia.
Ezzel szemben az autógyártók lépésenként haladnának, és a következő öt évben csak olyan robotsofőröket akarnak a járművekbe építeni, amelyek legfeljebb 65 km/órával tudnak önállóan közlekedni. Ebből az ellentétből is adódik, hogy néhány iparági elemző szerint már 2020-ban, mások szerint csak 2035-ben lesznek széles körben elérhetők a teljesen automata járművek.
Már a most kapható high-tech autók is menő dolgokat tudnak: nemcsak a sávot tartják, de beépített radarokkal is figyelik a környezetet, és szükség esetén lelassítanak. Érdemes megnézni az alábbi videót, ami nem egy Google-féle szuperautóval készült, hanem egy ma is megvehető fullextrás Infinity Q50-nel. Az izgalmas dolgok 1:28-nál kezdődnek.
Pontosan ez az, amitől az autógyártók és a közlekedési hatóságok egymással szinkronban kapnak agyérgörcsöt. A hatóságok azért, mert ha a vezetés alól felmentett sofőr szundikál – legrosszabb esetben a hátsó ülésen –, akkor tutira nem fog észrevenni egy váratlan vészhelyzetet, és már most is sok bajt okoznak a túlterhelt, kialvatlan autósok. A gyártók pedig azért, mert ők már belefutottak néhány nagyobb visszahívásba, halálos baleseteket okozó tervezési vagy gyártási hibákba. A hónapokig elhúzódó vizsgálatok, a visszahívások akár milliárd dolláros költségei és a súlyos presztízsveszteség mind olyan dolog, amikkel a Google még nem találkozott.
Beszédértés
A Google nem is a robotautóval fogja elkezdeni az autóipar meghódítását, hanem valószínűleg a kezdetleges hangvezérlés lecserélésével: a keresőcég negyven gyártóval kötött megállapodást az Android Auto használatáról. Ugyanez a technológia működik az androidos tableteken, okostelefonokon, a Google Glass szemüvegben és az okosórákban is, tehát mindenképpen fontos fejlődnie. Ez ráadásul a Google alapbizniszét, a webkeresést támogatja.
Egészen más 50-200 ezer forintos okostelefonokat gyártani, és 5-20 milliós autókat legördíteni a futószalagról. Vannak olyan kritikus alkatrészek, mint a futómű és a kormány, amelyeknél teljesen ki kell zárni a hibák lehetőségét, és mindezt úgy, több száz tömegtermelő beszállító munkáját kell összehangolni. Mégsem kell nagyon aggódnia a Google-nek, ha nem állnak vele szóba az ismert gyártók, mint a Mercedes, az Audi vagy a GM: a 60 milliárd dolláros készpénztartaléka arra is jó lehet, hogy vegyen magának egy kisebb gyárat, és maga kezdjen robotjárműveket építeni. A Volvót 2010-ben 1,8 milliárdért vette meg a kínai Geely, tehát a Google akár tizedannyiért is be tudna szállni az autóiparba, mint amennyit a mobilgyártó Motoroláért fizetett (12,5 milliárd dollár).
Sajnos ma még az egekben jár a robotsofőrök ára: a Google önjáró tesztautóinak átalakítási költsége 100-150 ezer dollár volt, ami 24-35 millió forint extra. A fejlesztéseknek hála ma már 50 ezerre is le lehet szorítani a költségeket, de ennyiből is kijön egy luxusautó. Állítólag csak 10 év múlva várható, hogy 10 ezer dollár, azaz 2-2,5 millió forint alá essen az upgrade. Persze attól is függ az árzuhanás mértéke, hogy a Google, az Apple és a többi IT-cég mennyire veszi komolyan ezt a területet, és szeretnék-e, hogy az okosautók ugyanolyan gyorsan elterjedjenek, mint az okostelefonok. Csak aztán az olcsó robotautók ne legyenek majd olyan szarok, mint az olcsó mobilok.
Forrás: http://index.hu/tech/2014/08/26/androidok_gyilkoljak_meg_az_autoipart/